|
Az extranukleáris genom
Carl
Correns, a Mendel törvények egyik újre felfedezője vette észre,
hogy van olyan jelleg, amelynek öröklődésénél nem érvényesek az
általános mendeli szabályok. 1909. körül tanulmányozta a csodatölcsér (Mirabilis
jalapa) fehér és zöld színanyagának öröklődését. A
növények között ritkán megjelent
olyan egyed is, mely zöld, fehér és variegáló (foltos) hajtásrészeket
(levél,
szár) is tartalmazott. Ezekkel végzett kísérleteket. A különböző színű
hajtások virágaiból származó virágporral porzott be különböző eredetű
virágokat.
A lehetséges keresztezéseket és azok eredményét mutatja a
következő táblázat.
Az erményekből jól látható, hogy az utódok fenitípusát mindíg
a petesejtet adó növényi rész fenotípusa határozza meg, a pollent
adó
rész determinánsai nem érvényesülnek.
petesejt
(termős rész fenotípusa)
|
pollen
"porzós" rész fenotípusa
|
utódok
|
|
fehér
|
fehér
|
fehér
|
|
fehér
|
zöld
|
fehér
|
|
fehér
|
foltos
|
fehér
|
|
zöld
|
fehér
|
zöld
|
|
zöld
|
zöld
|
zöld
|
|
zöld
|
foltos
|
zöld
|
|
foltos
|
fehér
|
foltos, zöld, fehér
|
|
foltos
|
zöld
|
foltos, zöld, fehér
|
|
foltos
|
foltos
|
foltos, zöld, fehér
|
fehér: normál körülmények között elpusztul
22-2. ábra:
A Mirabilis jalapa variegáló
hajtásai |
|
Tehát - a Mendel-szabályoktól eltérően - különbség
van a reciprok
keresztezések eredményeiben, és ez nem magyarázható a nemhez
kötött öröklődéssel !
A zöld szín nem mendeli módon öröklődik,
egyáltalán nincs rá befolyással a hímivarsejtet adó rész genotípusa,
ezért az anyai öröklődésmenet fogalmat vezették be rá.
(vagy extranukleáris
öröklődés, és kevésbé helyesen extrakromoszómális
vagy citoplazmás
öröklődésmenet kifejezések is használatosak).
A zöld (vagy fehér) szín a
citoplazmában lévő kloroplasztoktól származik, amelyek tehát a
sejtmagtól függetlenül határozzák meg e tulajdonságot.
|
Mivel a zigóta
citoplazmája általában csak a petesejtből származik, ezért érthető,
hogy csak a petesejtet adó egyed befolyásolja
az utódok ezen tulajdonságait. Ha a kloroplasztok genetikailag
fügetlenek
a sejtmagtól, akkor saját genetikai anyaguknak kell lennie, azaz
létezik
egy sejtmagtól független extranukleáris genom és
extranukleáris öröklődés.
A kloroplaszt genom
Ruth Sager az 1950-es években egy zöldalga (
Chlamydomonas reinhardtii) segítségével tanulmányozta a
extranukleáris öröklődést (22-9.ábra).
22-9. ábra.
A Chlamydomonas reinhardtii életciklusa.
Ez az egysejtes zöldalga, amely egyetlen kloroplasztot tartalmaz és
haploid genommal rendelkezik, ideális kísérleti alanynak
bizonyult.
A párosodási típus (mating type) egy allélpár által meghatározott két
változata: mt +, mt -
A "nemnek" látható jele nincs, csak sejten belüli fiziológiai
különbséget jelent. A párosodás után azonnal meiózis következik,
melynek eredményeként ismét haploid utódok jönnek létre.
Sager megfigyelte a streptomicin rezisztencia (Sm R) nem
mendeli öröklődését.
Ehhez előszőr SmR mutánsokat izolálált, majd
keresztezéseket végzett, melyeknek eredményeit az alábbi táblázat
foglalja össze.
|
keresztezés
|
utódok
|
|
SmR mt + X
SmS mt -
|
mind SmR, de mt +:
mt - = 1:1
|
|
SmS mt + X
SmR mt -
|
mind SmS, de mt +:
mt - = 1:1
|
A streptomicin kezelés (szelekció) sokféle egyéb mutánst is
eredményezett, melyek különböző antibiotikum rezisztenciát illetve
fotoszintézis-hibát
hordoztak. A fotoszintézisben hibás vonalak szénforrás (glükóz)
jelenlétében
életben tarthatóak, így genetikai kísérleteket lehetett velük végezni.
Ezekből
kiderült, hogy sok mutáns allél szintén uniparentálisan öröklődik.
Hol van ez a genom ? Kézenfekvő volt, hogy a
kloroplasztban.
Az, hogy a cpDNS valóban az mt+ sejtből származik fizikailag
is bizonyítható volt, a genetikai bizonyítékokhoz hasonlóan (22-2.
táblázat). Amikor
15 N jelölést alkalmaztak a keresztezésben
részt vevő sejtek egyikénél, a zigótában megjelenő cpDNS csak akkor
maradt
1,70 sűrűségű (jelölt), ha az mt + sejteket növesztették az
izotóp jelenlétében. Tehát a cpDNS mindíg az
mt+ Clamidomonas sejtből származik (a
sűrűséget a 22-10. ábrán bemutatott módon állapították
meg.)
|
22-10 ábra : A kloroplasz
genom kimutatása.
Bizonyítható volt, hogy a kloroplaszban is van DNS
( cpDNS), mégpedig a Clamidomonas DNS tartalmának 15%,
ami CsCl grádiensen
elkülöníthető a "nukleáris" DNS-től. Ez annak köszönhető, hogy a
nukleáris
és a kloroplaszt genom G:C tartalma és így a sűrűsége eltérő
egymástól.
Az 1,76 és 1,68 sűrűségértékek kontroll DNS mintákat jeleznek. ( g/cm3
)
22-2. táblázat:
A cpDNS uniparentális öröklődésének fizikai bizonyítéka:
a cpDNS mindíg az mt + Clamidomonas sejtből
származik.
|
- Ha a cloroplasz rendelkezik genommal, akkor ez hogy
néz ki ?
- Az "uniparentálisan" öröklődő gének között van-e kapcsoltság
?
- Meg lehet-e szerkeszteni a cpDNS genetikai (kapcsoltsági)
térképét ?
A kérdés kísérletes eldöntéséhez két eltérő genotípusú
kloroplasztot kellett egy sejtbe összehozni. Az eredmények éppen azt
mutaták, hogy ez nem történik meg, mert az mt - szülőből
származó kloroplaszt valamilyen oknál fogva mindíg elvész. Szerencsére
kivétel ez alól a szabály alól is van. Előfordulnak kis százalékban
(0.1
%) citoplazmikusan heterozigota
(cytohet)
zigóták is, amelyek mindkét szölői allélt hordozó kloroplasztot
szegregálják ( smS , smR ). Ennek a heterozigóta álapotnak a
kialakulását (a cytohet arányt) akár 100 %-ra is fel tudták a
későbbiekben emelni az mt
+ szülő UV besugárzásával. Így a rekombinációs térképezés elvi
lehetősége
megteremtődött. Kérdés volt, hogy van-e kimutatható rekombináció két
kloroplaszt
genom között ?
- A kloroplaszt DNS
géntérképe
22-11. ábra: A
Chlamydomonas kloroplaszt kapcsoltsági térképe
|
|
A különböző alléleket
(markereket) hordozó kloroplaszt genomok között ki tudtak mutatni
rekombinációt. Például az
mt + smS ac +
X mt - smR ac -
keresztezésben kaptak ac + smR
rekombinánsokat is, melyeknek nem volt acetát igénye és streptomicinre
rezisztensek voltak (ac- acetát igény, fotoszintézis
defekt). Különböző cpDNS-hez kapcsolt markerek segítségével így
bizonyították, hogy a kloroplaszt genom kör alakú (22-11. ábra).
|
A DNS klónozás és szekvenciameghatározás megjelenése után
nagyon pontos képet kaphattunk a kloroplaszt genom felépítéséről
(22-23. ábra). A cpDNS 120-200 kb nagyságú, kör alakú és
sok példány található belőle kloroplasztonként. A 22-23. ábra a májmoha
cpDNS térképét mutatja, ahol 136 gént tudtak azonosítani kis részben
genetikai térképezés, nagyobb részben szekvencia hasonlóságok
alapján.
|
22-23. ábra:
A májmoha kloroplaszt genomjának térképe.
(nagyítható)
|
TRANSZKRIPCIÓ
TRANSZLÁCIÓ
- tRNS (31 db),
- rRNS gének - 4,5S, 5S, 16S,
23S (4 db) ,
- riboszómális fehérjék (rps, rpl)
FOTOSZINTÉZIS és ELEKTRONTRANSZPORT (20 gén)
- rbc - ribulóz biszfoszfát
karboxiláz
- psa - fotoszisztem 1
- psb - fotoszisztem 2
- ndh - NAD(P)H oxidoreduktáz
alegységeket kódoló gének
SZERKEZET
IR fordított ismétlődés, SSC - small single copy, LSC
- large single copy régiók
- IRA és IRB nagy
inverted repeat, melyben számos gén található és a szekvenciák
bázispárra pontosan egyeznek. Ennek oka nem ismert. Feltételezhető,
hogy a genom replikációjával van
összefüggésben.
- SSC - small single copy, LSC
- large single copy régiók, melyek a fordított ismétlődéseket
választják el
A kloroplaszt genom megléte, szerkezete és a rajta található
gének is alátámasztják azt az elméletet, miszerint a kloroplaszt egy
szimbiotikus kapcsolat következményeként rekedt az eukariota sejtben,
egy néhai bakteriális partner nyomaként.
Extranukleáris öröklődés és a mitokondrium
Mary Mitchell, 1952 körül furcsa Neurospora mutánsokat
izolált, melyek nagyon rosszul növekedtek. A mutánsoknak
a poky, ("ócska") nevet adta. Kiderült, hogy a mutánsokban a
citokróm
tartalom más, nincs cit-a, cit-b és sok a cit-c bennük, ami az
elektrontranszport
lánc (mitokondrium) hibájára utalt. A mutációk anyai öröklésmenet
mutattak
Correns zöld színt meghatározó determinánsaihoz hasonlóan.
Emlékeztetőül: a Neurospora hifái haploidok,
melyek (A) vagy (a) párosodási típushoz tartozhatnak
(ugyanannak a génnek két allélja határozza meg). A hifák
konídiumokat (konídiospórákat) és aszkogóniumokat
fejlesztenek. Két ellentétes párosodási típusú sejt (konídiospóra és
aszkogónium) fúziója révén keletkezik a 2n értékű aszkuszkezdemény
(zigóta) majd egy meiózis
(és az azt követő mitózis) révén alakul ki a 8 db aszkospóra
(n).
22-5a. ábra :
Az ad alléllal ellentétben, mely 1:1 arányban szegregál, a
poky allél anyai öröklődésmenetet mutat, azaz minden
utód hordozza. (ad = nukleáris
gén, kontroll) |
|
22-5b. ábra :
A poky allél nem jelenik meg, ha a mutáció a spórát adó
hifában található, de az ad ellélek 1:1 arányban szegregálnak.
(ad = nukleáris gén, kontroll) |
A kérdés ezek után az volt, hogy hol lokalizálható a poky
mutáció ?
A fenotípus (lassú növekedés, energiahiány,) az ATP-szintézis hibáját
sejteti, ami a mitokondriumhoz köthető. A mitokondrium is rendelkezik
saját genetikai anyaggal ?
Radioaktív jelölést alkalmazva kimutatták (David Luck,
radioaktív kolin, membrán jelölés), hogy a mitokondriumok de novo
(újonnan ) nem keletkeznek, csak a meglévő
mitokondriumok osztódnak!. (A jelölés után több sejosztódást
követően sem volt nem jelöletlen - teljesen újonnan keletkezett -
mitokondrium kimutatható).
Arra, hogy az abnormal (pokyhoz hasonló) fenotípus a
mitokondriumban meghatározott Edward Tatum szolgáltatott direkt
bizonyítékot (1965) Az abnormal mutánsból
mitokondriumokat ültetett át normál sejtekbe és az utódok között
megjelent az abnormál (lassan növekedő) fenotípus is. Ezzel
bizonyította, hogy a sejtmagon kívüli, a mitokondriumban lévő genetikai
anyag határozza meg ezt a fenotípust. Tehát gének a mitokondriumban is
találhatók (mtDNS).
22-12. ábra: Az élesztő szaporodási ciklusai |
|
A mitokondriális DNS genetiai
feltérképezését az élesztő (Sacharomyces cerevisiae ) rendszeren
végzett munkák segítették leginkább elő. Az élesztő egysejtes, fakultatív aerob élőlény, így fermentációval is képes energiához
jutni.
A mitokondrium által szolgáltatott respiráció hiánya ezért nem letális,
csak a növekedés sebességét csökkenti.
Genetikai kísérletek végzésére igen alkalmas,
mivel az a
és alfa párosodási típusba tartozó sejtek közötti
fúzió után meiózis játszódhat le, ami haploid sejteket eredményez
ismét. Eközben lehetőség van a rekombinációra (22-12. ábra.)
|
Boris Ephrussi, 1940-es években a Neurospora poky
mutánsokhoz hasonló mutánsokat izolált élesztőből. Ezeket a kis telepet
alkotó mutánsokat nevezte petite (pötit) mutánsoknak,
melyek szintén a respirációban voltak hibásak. Ezen kívül más típusú
mutációkat
is tudott izolálni, melyek anyai öröklődésmenetet mutattak, így
bizonyítottan az
mtDNS-ben kódoltak.
Ezek a mutánsok az ant és a mit lokuszokban
voltak hibásak (lásd az alábbi felsorolást).
- az élesztő mitokondriális mutánsok
- 1. szegregációs petite
mutánsok
mitokondrális funkció sérült, de az a nukleáris génben kódolt - Mendeli
öröklődés (1:1 szegregáció F1-ben)
- 2. neutral petite mutánsok
csak normál telep keletkezett, ha normál respirációjú (nagy telepeket
adó) törzzsel keresztezték őket. Az a és alfa típus telepnagyságától
függetlenül a keresztezés mindíg ezt az eredményt adta. ( a, alfa
független, citoplazmikus petite)
- 3. szupresszív petite mutánsok
a keresztezett törzsektől függően bizonyos arányban kis és nagy
telepeket is szegregál, de sosem 1:1 arányban. Tehát nem mendeli
öröklődést mutattak ( a, alfa független, citoplazmikus petite)
- 4. ant R
mutánsok:
különböző antibiotikumok segítségével izolált mutánsok, amelyekél a
rezisztencia kialakulása mitokondriális génekhez kötődik (a
mitokondrium transzkripciós, transzlációs apparátusát a
baktériumokhéhoz hasonlóan gátolják egyes antibiotikumok, a megfelelő
gének mutációja révén alakulhat ki a rezisztencia)
cloramfenikol - capR
eritromicin - eryR
spiramicin - spiR
Hasonlóak a petite mutánsokhoz fenotípusban, DE
normál fehérjeszintézis,
revertálnak, mintha petite pontmutánsok lennének
szintén citoplazmikus szegregáció az ant mutánsokhoz hasonlóan
- rekombinációs térképezés mitokondriumban
A cytohet (citoplazmikus heterozigóta) állapot, itt is
előállítható, így lehet térképezni.
korlátok - a rekombináció (a fágkeresztezéshez hasonlóan)
sok molekula között játszódhat le
populációs hatás - rossz felbontás, sok gén
látszólag nem kapcsolt ("szabadon" rekombinál), ezért csak a kisebb
távolságokra
kapott értékek használhatóak. A genom a mitokondriumnál is cirkuláris
és
sok kópiában van jelen.
|
22-13. ábra:
Az ery alélélek és a párosodási típust
meghatározó allélek szegregációja élesztőben.
Megfigyelhető, hogy a meiózis után az a és alfa
Mendeli hasadást mutat, míg az ery allélek "uniparentálisan "
öröklődnek. Itt nem alkalmazható a "maternális" kifejezés, mert az
ery allélek megjelenése
nincs összefüggésben az egyik vagy másik párosodási típussal (sem az
"a"
sem az "alfa" szülő ery allélja nem
öröklődik kizárólagosan). |
|
22-14. ábra:
Rekombinációs térképezés élesztő mitokondriumban.
markerek:
ery -
eritromicin
spi - spiramicin
szülők:
"alfa", eryR spiR
"a", eryS spiS
rekombinánsok:
eryR spiS
eryS spiR
|
Tehát a két antibiotikum rezisztencia marker kapcsolt és
uniparentálisan öröklődik szemben a párosodási típust meghatározó
génekkel (a és alfa).
A deléciós térképezés a petite mutánsokkal, a
restrtikciós térképezés
és a szekvenálás teljes képet adtak a mitokondriális genomokról. Ma már
számos mtDNS teljes szekvenciája ismert és szabadon hozzáférhető a
nukleotid
adatbázisokban.
|
22-20. ábra:
Az élesztő (78 kb, külső kör) és a humán (17
kb, belső kör) mitokondriális genom szerkezete.
(
nagyítható ).
|
- kör alakú, de sokkal kisebb, mint a cpDNS,
élesztőben 78 kb, emlősöknél 16-18 kb körüli a mérete
- rRNS gének mutációi az
eryR, capR, spiR markerek
- ATP-áz, citokróm oxidáz, citokróm b gén ND gének
(komplex I)
- tRNS gének ( megváltozott
kódszótár )
- intronok ! , URF-ek
-
Az mt genomhoz kapcsolt humán betegségek.
|
22-25a.ábra:
A fő mitokondriális mutációk elhelyezkedése,
melyek humán betegségek okozói.
Magyarázat: 22-25b ábrán.
|
|
22-25b.ábra:
Magyarázat
a 22-25a ábrához
|
Az anyai hatás

22-7. ábra :
A csigaház öröklésmenete (Sturtevant, 1923)
|
Nem anyai öröklésmenet
(nem
extranukleáris) csak "késleltetett" Mendeli öröklődésmenet., Az
anya genotípusa (egy nukleáris génje által) által meghatározott az
utód-csigaház fenotípusa. Ez az anyai hatás. Fontos a későbbi
generációk fenotípusának
értékelése is
jobbra csavarodó:
s+
(vagy D - dextral) a domináns
balra csavarodó:
s-
(s - sinistral, vagy d) recesszív
|
|