2005.10.15.
Az extranukleáris genom

Carl Correns, a Mendel törvények egyik újre felfedezője vette észre, hogy van olyan jelleg, amelynek öröklődésénél nem érvényesek az általános mendeli szabályok. 1909. körül tanulmányozta a csodatölcsér (Mirabilis jalapa) fehér és zöld színanyagának öröklődését. A növények között  ritkán megjelent olyan egyed is, mely zöld, fehér és variegáló (foltos) hajtásrészeket (levél, szár) is tartalmazott. Ezekkel végzett kísérleteket. A különböző színű hajtások virágaiból származó virágporral porzott be különböző eredetű virágokat. A lehetséges keresztezéseket és azok eredményét mutatja a  következő táblázat. 

Az erményekből jól látható, hogy az utódok fenitípusát mindíg a petesejtet adó növényi rész fenotípusa határozza meg,  a pollent adó rész determinánsai nem érvényesülnek.   

petesejt
(termős rész fenotípusa) 
pollen
"porzós" rész fenotípusa 
utódok
fehér
fehér
fehér
fehér 
zöld
fehér 
fehér 
foltos
fehér 
zöld
fehér
zöld
zöld
zöld
zöld
zöld
foltos
zöld
foltos
fehér
foltos, zöld, fehér
foltos
zöld
foltos, zöld, fehér
foltos
foltos
foltos, zöld, fehér
fehér: normál körülmények között elpusztul


22-2. ábra:
A Mirabilis jalapa variegáló hajtásai

Tehát - a Mendel-szabályoktól eltérően - különbség van a reciprok keresztezések eredményeiben, és ez nem magyarázható a nemhez kötött öröklődéssel ! 

A zöld szín nem  mendeli módon öröklődik, egyáltalán nincs rá befolyással a hímivarsejtet adó rész genotípusa, ezért az anyai öröklődésmenet fogalmat vezették be rá.
(vagy extranukleáris öröklődés, és kevésbé helyesen extrakromoszómális vagy citoplazmás öröklődésmenet kifejezések is használatosak).

A zöld (vagy fehér) szín a citoplazmában lévő  kloroplasztoktól származik, amelyek tehát a sejtmagtól függetlenül határozzák meg e tulajdonságot. 

Mivel a zigóta citoplazmája általában csak a petesejtből származik, ezért érthető, hogy csak a petesejtet adó egyed befolyásolja az utódok ezen tulajdonságait. Ha a kloroplasztok genetikailag fügetlenek a sejtmagtól, akkor saját genetikai anyaguknak kell lennie, azaz létezik egy sejtmagtól független extranukleáris genom és extranukleáris öröklődés.

A kloroplaszt genom

Ruth Sager az 1950-es években egy  zöldalga ( Chlamydomonas reinhardtii) segítségével tanulmányozta a extranukleáris öröklődést (22-9.ábra).

22-9. ábra.
Chlamydomonas reinhardtii életciklusa.

Ez az egysejtes zöldalga, amely egyetlen kloroplasztot tartalmaz és haploid genommal rendelkezik, ideális kísérleti alanynak bizonyult. 
A párosodási típus (mating type) egy allélpár által meghatározott két változata:  mt +, mt -
A "nemnek" látható jele nincs, csak sejten belüli fiziológiai különbséget jelent. A párosodás után azonnal meiózis következik, melynek eredményeként ismét haploid utódok jönnek létre.
Sager megfigyelte a streptomicin rezisztencia (Sm R) nem mendeli öröklődését.
Ehhez előszőr SmR mutánsokat  izolálált, majd  keresztezéseket végzett, melyeknek eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze.

keresztezés
 utódok
SmR mt X    SmS mt -
mind  SmR, de mt +: mt - = 1:1 
SmS mt X   SmR mt -
mind  SmS, de mt +: mt - = 1:1

A streptomicin kezelés (szelekció) sokféle egyéb mutánst is eredményezett, melyek különböző antibiotikum rezisztenciát illetve fotoszintézis-hibát hordoztak. A fotoszintézisben hibás vonalak szénforrás (glükóz) jelenlétében életben tarthatóak, így genetikai kísérleteket lehetett velük végezni. Ezekből kiderült, hogy sok mutáns allél szintén uniparentálisan öröklődik. 
Hol van ez a genom ?   Kézenfekvő volt, hogy a kloroplasztban. 

Az, hogy a cpDNS valóban az mt+ sejtből származik fizikailag is bizonyítható volt, a genetikai bizonyítékokhoz hasonlóan (22-2. táblázat). Amikor 15 N jelölést alkalmaztak a keresztezésben részt vevő sejtek egyikénél, a zigótában megjelenő cpDNS csak akkor maradt 1,70 sűrűségű (jelölt), ha az mt + sejteket növesztették az izotóp jelenlétében. Tehát a cpDNS mindíg az mt+ Clamidomonas sejtből származik  (a sűrűséget a 22-10. ábrán bemutatott módon állapították meg.)  
22-10 ábra :  A kloroplasz genom kimutatása.

Bizonyítható volt, hogy a kloroplaszban is van DNS ( cpDNS), mégpedig a Clamidomonas DNS tartalmának 15%, ami CsCl grádiensen elkülöníthető a "nukleáris" DNS-től. Ez annak köszönhető, hogy a nukleáris és a kloroplaszt genom G:C tartalma és így a sűrűsége eltérő egymástól. 
Az 1,76 és 1,68 sűrűségértékek kontroll DNS mintákat jeleznek. ( g/cm3 )


22-2. táblázat:
A cpDNS uniparentális öröklődésének fizikai bizonyítéka:
a cpDNS mindíg az mt+ Clamidomonas sejtből származik.

-  Ha a cloroplasz rendelkezik genommal, akkor ez hogy néz ki ? 
-  Az "uniparentálisan" öröklődő gének között van-e kapcsoltság ? 
-  Meg lehet-e szerkeszteni a cpDNS genetikai (kapcsoltsági) térképét ?

A kérdés kísérletes eldöntéséhez két eltérő genotípusú kloroplasztot kellett egy sejtbe összehozni. Az eredmények éppen azt mutaták, hogy ez nem történik meg, mert az mt - szülőből származó kloroplaszt valamilyen oknál fogva mindíg elvész. Szerencsére kivétel ez alól a szabály alól is van. Előfordulnak kis százalékban (0.1 %) citoplazmikusan heterozigota (cytohet) zigóták is, amelyek mindkét szölői allélt hordozó kloroplasztot szegregálják ( smS , smR ). Ennek a heterozigóta álapotnak a kialakulását (a cytohet arányt) akár 100 %-ra is fel tudták a későbbiekben emelni az mt + szülő UV besugárzásával. Így a rekombinációs térképezés elvi lehetősége megteremtődött. Kérdés volt, hogy van-e kimutatható rekombináció két kloroplaszt genom között ?

  • A kloroplaszt DNS géntérképe
22-11. ábra:  Chlamydomonas kloroplaszt kapcsoltsági térképe

A különböző alléleket (markereket) hordozó kloroplaszt genomok között ki tudtak mutatni rekombinációt. Például az 
 mt + smS ac +  X  mt - smR ac -

keresztezésben kaptak  ac + smR  rekombinánsokat is, melyeknek nem volt acetát igénye és streptomicinre rezisztensek voltak (ac-  acetát igény, fotoszintézis defekt).  Különböző cpDNS-hez kapcsolt markerek segítségével így bizonyították, hogy a kloroplaszt genom kör alakú (22-11. ábra).  

A DNS klónozás és szekvenciameghatározás megjelenése után nagyon pontos képet kaphattunk  a kloroplaszt genom felépítéséről (22-23. ábra). A cpDNS 120-200 kb nagyságú, kör alakú és sok példány található belőle kloroplasztonként. A 22-23. ábra a májmoha cpDNS térképét mutatja, ahol 136 gént tudtak azonosítani kis részben genetikai térképezés, nagyobb részben  szekvencia hasonlóságok alapján.

 


22-23. ábra:

A májmoha kloroplaszt genomjának térképe. 

(nagyítható)
 

    TRANSZKRIPCIÓ
    • rpo, RNS polimeráz
    TRANSZLÁCIÓ 
    • tRNS (31 db), 
    • rRNS gének - 4,5S, 5S, 16S, 23S  (4 db) , 
    • riboszómális fehérjék (rps, rpl)
    FOTOSZINTÉZIS és ELEKTRONTRANSZPORT (20 gén)
    • rbc - ribulóz biszfoszfát karboxiláz
    • psa - fotoszisztem 1
    • psb - fotoszisztem 2
    • ndh - NAD(P)H oxidoreduktáz alegységeket kódoló gének


    SZERKEZET 
    IR
    fordított ismétlődés, SSC - small single copy, LSC - large single copy régiók
     

    • IRA és IRB nagy inverted repeat, melyben számos gén található és a szekvenciák bázispárra pontosan egyeznek. Ennek oka nem ismert. Feltételezhető, hogy a genom replikációjával van összefüggésben.
    • SSC - small single copy, LSC - large single copy régiók, melyek a fordított ismétlődéseket választják el
A kloroplaszt genom megléte,  szerkezete és a rajta található gének is alátámasztják azt az elméletet, miszerint a kloroplaszt egy szimbiotikus kapcsolat következményeként rekedt az eukariota sejtben, egy néhai bakteriális partner nyomaként.

 Extranukleáris öröklődés  és a mitokondrium

Mary Mitchell, 1952 körül furcsa Neurospora mutánsokat izolált, melyek nagyon rosszul növekedtek. A mutánsoknak a poky, ("ócska")  nevet adta. Kiderült, hogy a mutánsokban a citokróm tartalom más, nincs cit-a, cit-b és sok a cit-c bennük, ami az elektrontranszport lánc (mitokondrium) hibájára utalt. A mutációk anyai öröklésmenet mutattak Correns zöld színt meghatározó determinánsaihoz hasonlóan.

Emlékeztetőül: a Neurospora hifái haploidok, melyek (A) vagy (a) párosodási típushoz tartozhatnak (ugyanannak a génnek két allélja határozza meg). A  hifák konídiumokat (konídiospórákat) és aszkogóniumokat fejlesztenek. Két ellentétes párosodási típusú sejt (konídiospóra és aszkogónium) fúziója révén keletkezik a 2n értékű aszkuszkezdemény (zigóta) majd egy meiózis (és az azt követő mitózis) révén alakul ki a 8 db aszkospóra (n). 


22-5a. ábra :
Az ad alléllal ellentétben, mely 1:1 arányban szegregál, a poky allél anyai öröklődésmenetet mutat, azaz  minden utód hordozza.  (ad = nukleáris gén, kontroll)


22-5b. ábra :
A poky allél nem jelenik meg, ha a mutáció a spórát adó hifában található, de az ad ellélek 1:1 arányban szegregálnak. (ad = nukleáris gén, kontroll)

A kérdés ezek után az volt, hogy hol lokalizálható a poky mutáció ? 
A fenotípus (lassú növekedés, energiahiány,) az ATP-szintézis hibáját sejteti, ami a mitokondriumhoz köthető. A mitokondrium is rendelkezik saját genetikai anyaggal ?

Radioaktív jelölést alkalmazva kimutatták (David Luck, radioaktív kolin, membrán jelölés), hogy a mitokondriumok de novo (újonnan ) nem keletkeznek, csak a meglévő mitokondriumok osztódnak!. (A jelölés után több sejosztódást követően sem volt nem jelöletlen - teljesen újonnan keletkezett - mitokondrium kimutatható).

Arra, hogy az abnormal (pokyhoz hasonló) fenotípus a mitokondriumban meghatározott Edward Tatum szolgáltatott direkt bizonyítékot (1965) Az abnormal mutánsból mitokondriumokat  ültetett át normál sejtekbe és az utódok között megjelent az abnormál (lassan növekedő) fenotípus is. Ezzel bizonyította, hogy a sejtmagon kívüli, a mitokondriumban lévő genetikai anyag határozza meg ezt a fenotípust. Tehát gének a mitokondriumban is találhatók (mtDNS). 



22-12. ábra: 
Az élesztő szaporodási ciklusai

A mitokondriális DNS genetiai feltérképezését az élesztő (Sacharomyces cerevisiae ) rendszeren végzett munkák segítették leginkább elő. Az élesztő egysejtes, fakultatív aerob élőlény, így fermentációval is képes energiához jutni. A mitokondrium által szolgáltatott respiráció hiánya ezért nem letális, csak a növekedés sebességét csökkenti. 
Genetikai kísérletek végzésére igen alkalmas, mivel  az a és alfa párosodási típusba tartozó sejtek közötti fúzió után meiózis játszódhat le, ami haploid sejteket eredményez ismét. Eközben lehetőség van a rekombinációra (22-12. ábra.)
  

Boris Ephrussi, 1940-es években a Neurospora poky mutánsokhoz hasonló mutánsokat izolált élesztőből. Ezeket a kis telepet alkotó mutánsokat nevezte petite (pötit) mutánsoknak, melyek szintén a respirációban voltak hibásak. Ezen kívül más típusú mutációkat is tudott izolálni, melyek anyai öröklődésmenetet mutattak, így bizonyítottan az mtDNS-ben kódoltak.
Ezek a mutánsok  az  ant és a mit lokuszokban voltak  hibásak (lásd az alábbi felsorolást).
  • az élesztő mitokondriális mutánsok
    • 1. szegregációs petite mutánsok 

    • mitokondrális funkció sérült, de az a nukleáris génben kódolt - Mendeli öröklődés (1:1 szegregáció F1-ben)
       
    • 2. neutral petite mutánsok 

    • csak normál telep keletkezett, ha normál respirációjú (nagy telepeket adó) törzzsel keresztezték őket. Az a és alfa típus telepnagyságától függetlenül a keresztezés mindíg ezt az eredményt adta. ( a, alfa független, citoplazmikus petite)
       
    • 3. szupresszív petite mutánsok 

    • a keresztezett törzsektől függően bizonyos arányban  kis és nagy telepeket is szegregál, de sosem 1:1 arányban. Tehát nem mendeli öröklődést mutattak ( a, alfa független, citoplazmikus petite)
    • 4. ant R mutánsok: 

    • különböző antibiotikumok segítségével izolált mutánsok, amelyekél a rezisztencia kialakulása mitokondriális génekhez kötődik (a mitokondrium transzkripciós, transzlációs apparátusát a baktériumokhéhoz hasonlóan gátolják egyes antibiotikumok, a megfelelő gének mutációja révén alakulhat ki a rezisztencia)
        cloramfenikol -  capR
        eritromicin - eryR
        spiramicin - spiR
    • 5. mit - mutációk
    Hasonlóak a petite mutánsokhoz fenotípusban, DE normál fehérjeszintézis,
    revertálnak, mintha petite pontmutánsok lennének
    szintén citoplazmikus szegregáció az ant mutánsokhoz hasonlóan
  • rekombinációs térképezés mitokondriumban
A cytohet (citoplazmikus heterozigóta) állapot, itt is előállítható, így lehet térképezni.
korlátok - a rekombináció (a fágkeresztezéshez hasonlóan) sok molekula között játszódhat le
populációs hatás - rossz felbontás, sok gén látszólag nem kapcsolt ("szabadon" rekombinál), ezért csak a kisebb távolságokra kapott értékek használhatóak. A genom a mitokondriumnál is cirkuláris és sok kópiában van jelen.

22-13. ábra:

Az ery alélélek és a párosodási típust meghatározó allélek szegregációja élesztőben.
 
Megfigyelhető, hogy a meiózis után az a és alfa Mendeli hasadást mutat, míg az ery allélek "uniparentálisan " öröklődnek. Itt nem alkalmazható a "maternális" kifejezés, mert az ery allélek megjelenése  nincs összefüggésben az egyik vagy másik párosodási típussal (sem az "a" sem az "alfa" szülő ery allélja nem öröklődik kizárólagosan).

22-14. ábra:
Rekombinációs térképezés élesztő mitokondriumban.  
markerek:
  ery  - eritromicin
 spi  - spiramicin
 
szülők:
"alfa",   eryR spiR
    "a",   eryS spiS  

rekombinánsok:
eryR spiS
eryS spiR

Tehát a két antibiotikum rezisztencia marker kapcsolt és uniparentálisan öröklődik szemben a párosodási típust meghatározó génekkel (a és alfa).


  A deléciós térképezés a petite mutánsokkal, a restrtikciós térképezés és a szekvenálás teljes képet adtak a mitokondriális genomokról. Ma már számos mtDNS teljes szekvenciája ismert és szabadon hozzáférhető a nukleotid adatbázisokban.
 


22-20. ábra:

Az élesztő (78 kb, külső kör) és a  humán  (17 kb, belső kör) mitokondriális genom szerkezete.

( nagyítható ).

 

  •  az mtDNS
    • kör alakú, de sokkal kisebb, mint a cpDNS, élesztőben  78 kb, emlősöknél 16-18 kb körüli a mérete
    • rRNS gének mutációi az  eryR, capR, spiR markerek
    • ATP-áz, citokróm oxidáz, citokróm b gén ND gének (komplex I)
    • tRNS gének ( megváltozott kódszótár )
    • intronok ! , URF-ek

     
  • Az mt genomhoz kapcsolt humán betegségek.
22-25a.ábra:

A fő mitokondriális mutációk elhelyezkedése, melyek humán betegségek okozói.

Magyarázat: 22-25b ábrán.

22-25b.ábra:

Magyarázat 
a 22-25a ábrához


 Az anyai hatás


22-7. ábra :
A csigaház öröklésmenete (Sturtevant, 1923)

Nem anyai öröklésmenet
(nem
extranukleáris) csak "késleltetett" Mendeli öröklődésmenet., Az anya genotípusa (egy nukleáris génje által) által meghatározott az utód-csigaház fenotípusa. Ez az anyai hatás. Fontos a későbbi generációk fenotípusának értékelése is
 
jobbra  csavarodó:
s+ (vagy D - dextral) a domináns
 
balra csavarodó:
s- (s - sinistral, vagy d) recesszív