A kromoszómaelmélet - I.
A kromoszómaelmélet és bizonyítása
Mendelt elfelejtették, majd a XX. század
legelején újra felfedezték.
Mendel analízisének szépsége az volt, hogy nem kell tudnunk mik a
gének, és hogyan szabályozzák
a fenotípust ahhoz, hogy elemezzük a
keresztezések eredményeit és megjósoljuk a leendő keresztezések
eredményeit. Az eredmények előrejelzéséhez
csakis az azonos szegregálódás és független hasadás törvényeit kell
ismernünk.
Absztrakt, hipotetikus faktorokat kell
szimbólikus jelölésekkel ellátnunk , tekintét nélkül
elhelyezkedésükre
a sejtekben, vagy molekuláris természetükre. Ha ez így van, akkor is
természetes
kérdés: a sejtben hol vannak a gének?
3-1.ábra
Emlékeztető:
a sejtciklus
|
|
A genetika fejlődése nagy lépést tett
előre, amikor általánosan elfogadottá vált, hogy a Mendel által
jellemzett gének specifikus celluláris struktúráknak, a
kromoszómáknak
a részét képezik . Ez az egyszerű eszme az
öröklődés kromoszómaelmélete ként vonult be
a tudománytörténetbe. Az alapeszme egyszerűsége mellett az elméletnek
széleskörű
alkalmazásai vannak: Egyesíti a genetikát és citológiát. Lehetővé
teszi,
hogy a genetikai keresztezési kísérletek eredményeit megfeleltessék
olyan
celluláris struktúrák viselkedésének, amelyek láthatóak a mikroszkóp
alatt.
A két tudományág, a genetika és a citológia egyesülése ma is a
genetikai analízis
sarokkövei közé tartozik és számos folyománya van. Pld. az orvosi,
mezőgazdasági
és evolúciós genetikában. A genetikának alapvető céljai közé
tartozik az öröklődés, varialibitás megmagyarázása. A konzervativitás
és
a variabilitás konfliktusának feloldásában mitózis és meiózis -
kulcsjelentőségü.
|
Mitózis - konzervatív - genetikai status quo
fenntartása.
Meiózis -
kombinatórikus variabilitás - a génkészlet örökös
átrendezése - független hasadás crossing over.
|
3-2a. A
mitózis
3-3a.
A meiózis
|
|
| 3-5.ábra A mitózis és meiózis
összehasonlító elemzése |
|
Az öröklődés kromoszomális elmélete
A koncepciónak, hogy a kromoszómák részei a gének ( =
kromoszóma elmélet), elsősorban két kiemelkedő kezdeményezője:
Walter Sutton - grad student, egyetemista, amerikai
Theodor Boveri - német
1902 függetlenül:
Mendel partikulumai, faktorai viselkedése a borsó
gamétáinak képződésekor párhuzamot mutat a kromoszómák meióziskor
tanúsított viselkedésével (3-6.ábra).
(1) A gének párokban vannak- akárcsak a kromoszómák.
(2) A gének alléljai mint a kromoszómák egyenlően szegregálnak a
gamétákba, mint a homológ kromoszóma párok tagjai.
(3) A különböző gének függetlenül hatnak, akárcsak
a különböző kromoszóma párok.
Közös konklúzió:
A gének a kromoszómákon vannak.
XX. szd elején a kromoszómateória szenzáció
a citológia és genetika összekapcsolódott!
Sutton - Boveri chromosome theory of heredity
|
3-6. ábra
Párhuzam Mendel partikulumainak a borsó
meiózisában
tanúsított viselkedése, és a
kromoszómák meiózisbeli viselkedése
között
|
1913 - Elinor Carothers
Szöcske egy példányában szokatlan citológiai szituációt talált
Felhasználta annak bizonyítására, hogy a különböző kromoszómapárok
függetlenül szegregálódnak.
Szöcske heréjében:
kromoszómapár, nem azonos morfológiájú tagokkal, vagyis heteromorf
pár
heteromorf pár kromoszómái között parciális homológia - mert párosodnak
egy másik kromoszómának nincsen párja - független előzőtől
Felhasználta az említett kromoszómákat arra, hogy tanulmányozza a
kromoszómák viselkedését a meiózis során.
Anafázisos sejtmagokra tekintve vizsgálta, hányszor mennek a heteromorf
pár egyes tagjai ugyanarra a pólusra, mint a pár nélküli kromoszóma
(3-7. ábra)?
A kromoszómák nem tipikusak ugyan, de
viselkedésük
jó indikáció arra, hogy a nemhomológ
kromoszómák meióziskor tanúsított
viselkedése független.
Igen jól hangzik, de igazi bizonyíték még nincsen, arra, hogy a gének a
kromoszómákon vannak.
|
3-8.ábra: Egy későbbi bizonyíték a
kromoszómák egyediségére: a
Datura különböző vonalai más-más kromoszómákból tartalmaznak
többletpéldányt
3-7.ábra
Elinor Carothers kísérlete: a különleges kromoszóma
ugyanolyan valószínűséggel vándorolt együtt az X kromoszómával, mint
normális homológja |
|
A nemhez kötött öröklődés felfedezése
Eddig a keresztezés iránya mindegy volt!
1906 - Doncaster és Raynor Abraxas lepke
szárnymintázatát vizsgálta.
sötét hím X világos nőstény >minden
utód sötét
de!!! sötét nőstény X világos hím > hímek anyjukra, nőstények
apjukra hasonlítottak
Bateson: tyúkok
"kendermagos"
"egyszínű" tyúkok keresztezésekor hasonló eredményre jutott (ld.
részletesen 3-15.ábra)
1909 - Morgan megkezdi munkáját a
Drosophilával
Sok szó lesz róla!
1934 - Morgan Nobel-díj
|
3-9.ábra
A Drosophila melanogaster életciklusa
|
Normál szemszín a musli(n)cánál téglavörös- már
korai vizsgálatok folyamán:
fehér szemű hím bukkant fel
fehér szemű hím X piros szemű nőstény> összes
F1 utód piros szemű
F1 inter se
> 3:1 arányban piros és fehér szeműek, de minden fehér
szemű hím, a piros szeműeknél pedig nőstény: hím = 2:1
fehér szemű nőstény X piros szemű hím > össze
hím anyára hasonlít, összes nőstény apára
tyúk és lepke
hím- recesszív > ellenkező nemű szülőkre hasonlítanak az utódok
Drosophila
nőstény recesszív >ellenkező nemű szülőkre hasonlítanak az utódok
Másképpen működik a "cik-cakk
öröklődés"
1891 - Henking
Hemiptera meiotikus magjai 11 kr.
+ 1 páratlan elem amely az első
meiotikus osztódáskor egyik pólusra vándorol
"X-body" - nukleolusznak gondolta
1905 - Edmond B. Wilson
Protenor (Hemiptera)
nőstény 7 pár kromoszóma (6 pár + XX)
hím 6 pár + 1 kromoszóma "X-kromoszóma"
1905 - Nettie Stevens
Tenebrio hím és nőstény azonos számú kromoszóma-
a hímben 1 pár heteromorf: a pár két tagja méretben eltér
a pár egyik tagja: méretben azonos a nőstény egyik párjával R "X
kromoszómának" nevezte
a pár másik tagja: nőstényekben soha "Y kromoszóma"
hasonló helyzetet talált Drosophilá ban
4 pár kromoszóma - 1 pár heteromorf
Morgan interpretálta adatait ismerve a citológia eredményeit
(1) Az X és Y kr. determinálja a Drosophila nemét
nőstény minden petesejtben 1 X kromoszóma
(2) X és Y párosodnak és szegregálnak, mint a homológok
ivarok aránya = 1:1 az X és Y azonos szegregációja miatt
A szemszín problémája
Szemszínt meghatározó allélok az X kromoszómán vannak
és nincsen megfelelőjük Y-on
nőstény két allél
hím 1 allél
w
-recesszív
W-domináns (3-14.ábra)
|
3-14.ábra
A white gén az X kromoszómán helyezkedik el, a
keresztezési eredmények ezzel konzekvens képet mutatnak
|
A genetikai eredmények konzekvensek az X
és Y kr. meiózisbeli viselkedésével! - de ez még nem bizonyíték
Ugyanez a teoria nem alkalmazható lepkére és
tyúkra
de! - Richard Goldschmidt javaslata hímek- identikus kromoszómák
nőstények- heteromorf pár
Morgan javaslata: X-Y rendszertől megkülönböztetve
W - Z rendszernek nevezzék
hím ZZ
nőstény WZ (3-15.ábra)
1914 - Seiler - lepkék kromoszómáit vizsgálta
hímek azonos,
nőstény lepkék - heteromorf kromoszómapár
Bizonyos gének
speciális öröklődési mintázata nagyban valószínűsíti, hogy az ivari v.
szexkromoszómákon
helyezkednek el, amely párhuzamos öröklődési mintázatot mutat.
|
3-15.ábra
Nemhez kötött öröklődés tyúkban és lepkében
|
Genetikai szimbólumok
Az az allél, amely leggyakoribb a természetes
populációkban vagy a laboratóriumi törzsekben:
standard vagy vadtípusú allél.
Nincs rá szabály, hogy melyik a vadtípusú allél, de egy
vizsgálaton belül következetesnek kell lenni!
minden más: nem - vad allél
A mutánsok elnevezése Drosophilá nál nem Mendel gyakorlatát
követi!
A gén szimbóluma az első, nem - vadtípusú allél nevéből: w
vadtípusú allél. w +
Előfordul, hogy több allél közönséges
a vad populációban. Ekkor felső index:
AdhS - slow (lassú)
AdhF fast (gyors)
elektroforéziskori vándorlási sebesség
A vadtípusú allél lehet - domináns -recesszív
a nem-vad allélhoz viszonyítva .
Ha domináns a vadallél: kisbetűs elnevezés pld.: w
vad: w +
Cy: kunkori szárny a vadtípushoz viszonyítva domináns
Cy domináns Cy+
- hoz
vadtípus "normális funkció"
nem-vadtípus "abnormális funkció"
genetikai boncolásban felhasználhatók, de
mindig a normális
működésre következtetünk vissza!!!
tovább: A kromoszómaelmélet
bizonyítása
|