PTE TTK Botanika munkatársai

A Botanika doktori képzés alapítása, története és tevékenysége

1992. novemberében, a rendszerváltozás utáni első szabadon választott kormány Oktatási Minisztériuma - élén dr. Andrásfalvy Bertalannal - pályázati felhívást tett közzé, amelyben meghirdette a doktori programok akkreditációjának lehetőségét. A tervezet szerint elnyerhető egyetemi tudományos diploma egyenértékű lesz a német doktori promócióval, illetve az angolszász PhD fokozattal. Ezzel a lépéssel Magyarországon is megnyílt az út a tudományos fokozatrendszer első lépcsőjének EU-kompatibilissá tételéhez, azaz - az európai hagyományoknak megfelelően - a tudományos képzés és a tudományos fokozat odaítélésének jogát visszahelyezte az egyetemek hatáskörébe. A képzést kezdetben csak nappali tagozaton hirdették meg, a későbbiekben ez - ?gyelembe véve a hazai tudományos teljesítmények és lehetőségek korlátait - levelező és egyéni formákkal bővült ki.

Az 1992-ben egyetemi rangot elnyert Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kara (JPTE TTK), (korábban JPTE Tanárképző Kar) 1993 februárjában Borhidi Attila egyetemi tanár, dékán koordinálásával 5 természettudományos területet érintve doktori programpályázatot nyújtott be magyar és angol nyelven. Ezek egyike volt a Botanika, két - tematikailag egymástól független - alprogrammal. A pályázatok elbírálására az Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság (IOAB) kapott felhatalmazást. A pályázatok beadását követően az IOAB rövid időn belül döntést hozott: 1993. június 29-i plenáris ülésén a beérkezett 26 biológia szakterületi pályázat közül módosítások nélkül, a beadott tematikának megfelelően fogadta el a JPTE Biológiai tudományszakán önálló tanfolyamok (kurzusok) tartását és a tudományos doktori fokozat (PhD) adományozásának jogát. A döntést 1993 júliusában a hivatalban lévő Művelődési és Közoktatási Miniszter, Mádl Ferenc is hitelesítette aláírásával. Ekkor a doktori program működési engedélyét ideiglenes hatállyal kapta meg, mert az új Felsőoktatási Törvény (1996. LXI. 122.§) értelmében minden felsőoktatási intézményt egységes eljárás alkalmazásával, legkésőbb 1998. június 30-ig akkreditálni kell. Ez az eljárás - a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) koordinálásával - 1996-ban meg is történt.

1993 májusában a JPTE Természettudományi Karának Dékánja meghirdette a három éves tudományos doktori képzést az elfogadott 5 természet-tudományos területen. A Botanika Doktori Program Borhidi Attila CMHA vezetésével két alprogrammal szerepelt: 1) Vegetációtudomány és 2) Növény-anatómia-taxonómia. Ezek a szupraindividuális biológia olyan kiemelkedően fontos szakterületei, melyek fejlődését a környezetvédelem, a megújítható erő-forrásokkal való gazdálkodás, a genetikai tartalékok védelme és a fenntartható fejlődés biztosítása priorizálja. A doktorképzés feladata tehát olyan minősített személyek képzése, akik az alapkutatások magas színvonalú művelése mellett eredményeikkel a fenti gyakorlati problémák megoldását is elő tudják segíteni, továbbá hatékonyan képesek részt vállalni az oktató- és szemléletformáló nevelőmunkában is.

Az első évfolyam az 1993/94. tanévben 5 fő részvételével indult, akik mindannyian a Vegetációtudomány alprogram hallgatói lettek és nappali ösztöndíjas képzésben vettek részt. A levelező képzés 1994/95-től indult el 2 fővel, majd ettől az időponttól kezdődően minden évben - a keretszámoktól függően változó számú - nappali és levelező hallgató iratkozott be a doktori képzésre. A kezdeti jelentkezési arányok jól mutatták a vegetációtudomány hazai helyzetét: a sok ?atal, tudományos pályára vágyó kutató örömmel csatlakozott az eddig hiányként mutatkozó szervezett képzéshez. A növénytaxonómia-anatómia területét kedvelők kicsit később kezdtek jelentkezni, miután - a klasszikus részterületek mellett - feltárultak azok a lehetőségek, amelyek a határtudományok művelése (pl. ?totaxonómia) és a specializációk (pl. ökomorfológia) irányába mutattak. A meghirdetett kurzusok iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott, melyekre a hivatalos doktoranduszokon kívül az ország számos egyeteméről, kutatóintézetéből, természetvédelmi hivatalából és egyéb munkahelyekről is érkeztek hallgatók. Ezeken a kurzusokon a doktorképzés céljain túllépő munkakapcsolatok és tudományos együttműködések tervei is megszülettek, erre a szakmának is nagy szüksége volt. A JPTE Növénytani Tanszékén és a vácrátóti MTA ÖBKI-ben tartott előadások számos esetben szakmai vitafórummá és műhellyé alakultak egy-egy globálisabb jellegű téma kapcsán.

A kormány 176/1993. (XII. 17.) rendeletében, a Felsőoktatási Törvény megfelelő helyére (1993. LXXX. 72.§) hivatkozva ugyancsak az egyetemek hatáskörébe rendelte a habilitáció jogát és rögzítette annak eljárási szabályait. A mintegy négy évtizedig kényszerűen szüneteltetett habilitáció intézménye ismét polgárjogot nyert. 1994 első napjaiban a JPTE rektora, Hámori József tájékoz-tatta a szervezeti egységek vezetőit, hogy az egyetem 4 tudományterületen szerzett habilitáltatási jogot, ezek között szerepelt az Élő természettudományok is. A habilitáció keretében az egyetemi tanári kinevezésekhez szükséges szakmai-tudományos eljárást kell lefolytatni. Ennek a tevékenységnek a lebonyolítását a gyakorlatban az akkreditált doktori programokhoz rendelten célszerű végrehajtani. Az 1996-ban módosított Felsőoktatási Törvényben (1996. LXI. 80.§, 81.§) döntés született az OAB jogutódjaként a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) felállításáról, amely a felsőoktatási intézmények - és ezeken belül a doktoriskolák - tevékenységét és működését szabályozza. A doktori képzés és a habilitációs eljárás - az intézményi és szakmai szabályzatok megalkotásával - ma már jól kiépült, országosan elfogadott elvek szerint működik a tudományos képzések és minősítések rendszerében.

Képzés és kurzusok

A PTE akkreditált Botanika Doktori Programra felvételi bizottság előtti jelentkezéssel lehet bekerülni. A pályázóknak a szükséges dokumentációk és egy kutatási témavázlat benyújtásával írásban kell jelentkezniük a tudományos képzésre. A felvételi vizsgán értékelik a jelölt tudományos előéletét (diploma, diákköri és publikációs tevékenység, szakmai-tudományos együttműködések), nyelvismeretét és a szóbeli beszélgetésen nyújtott általános intelligenciát és szakmai tájékozottságot. Ezek alapján pontszámok adásával javaslatot tesznek a pályázó felvételére, annak formájára és tartalmára vonatkozóan.

Az 1993-94. tanévben elindult Botanika doktorképzési program Vegetá-ciótudomány alprogramja tervében a képzés 4 szemeszterben, 4 tematikai részre bontva szerepelt. A legelső blokkban az Alapismereti és módszertani tárgyak álltak, mint pl. a Nevezéktani alapismeretek, Magyarország növénytársulásai, Számítógép-orientált módszerek a vegetációkutatásban továbbá néhány specializációnak tekinthető szakterület alapozása, mint pl. a Magbiológiai ismeretek vagy a Bevezetés a szigetbiogeográ?ába. A második nagy blokkot a Szündinamika jelentette, amelynek egyik legátfogóbb és az egész képzés leglátogatottabb kurzusa lett a Vegetációkutatási és vegetációdinamikai irányzatok Fekete Gábor akadémikus vezetésével. E helyütt is köszönjük iskolateremtő erőfeszítéseit és minden újra nyitott szemléletét, amelyet igyekszik folyamatosan átadni. Az alkalmazott vegetációtan irányába mutató harmadik csoport a Vegetációértékelés és térképezés nevet kapta. Ebben a kisebb (syntaxonómiai) és nagyobb (GIS, táji) léptékben megvalósított elemző és értékelő módszerek megismerése és praktikuma szerepelt, mint pl. a Vegetációértékelés, GIS-módszerek alkalmazása a vegetációkutatásban és térképezésben. A képzés végére került a Szintézis jellegű tárgyak csoportja, mint pl. a Magyarország növényföldrajza, s mint a leginkább egyénre szabott rész, a Terepfeladatok, esettanulmányok. A Növénytaxonómia-anatómia alprogramban az alapozó tárgyak körébe tartozott pl. a Botanikai latin, Nómenklatúrai alapismeretek. Ezt követte egy funkcionális-módszertani blokk, amelyben speciális tárgyak is helyet kaptak, pl. Funkcionális növényanatómia, Virágbiológiai vizsgáló módszerek vagy az Elméleti és alkalmazott faanatómia. A következő képzési szemeszterben további specializálódás ?gyelhető meg a tárgyak között, mint azt A virágzás ?ziológiája vagy A virágzás endogén ritmusának funkciója c. kurzus is jelzi. A negyedik szemeszterben szintézis értékű, palinológiai és evolúciós témák kerültek terítékre: pl. Palinológiai alapismeretek, Kemotaxonómiai alapismeretek vagy A taxonómia növényföldrajzi és ökológiai alapjai. A bármelyik szemeszterben, folyamatosan felvehető speciális tárgyak kezdetben viszonylag szűk választási lehetőségeket ajánlottak, később azonban folyamatosan bővültek. A Vegetációtudomány alprogramban kifejezetten jó előképzettséget igényelt a Vegetációtudomány haladóknak c. kurzus, a választék tovább bővült pl. a Száraz gyepek organizációja I-II-III., JNP modellek, Szukcessziós esettanulmányok, Az Alföld erdei, A Szigetköz és a Drávasík erdei, Távérzékelés témáival. A Növénytaxonómia-anatómia alprogramban régi és sikeres kutatási témák modern folytatásaként jelent meg a Virágstruktúra, a Rubiaceae család illetve A liliomvirágúak taxonómiája, kissé kitekintés jelleggel a Bioszisztematika és az Etnobotanika. A kurzusok sora tovább bővült kísérletes gyakorlatokkal, mint pl. az Elektronmikroszkópia, Mikroszkópos mérés, Szekunder metabolitok vizsgálata, Cukrok és alkaloidok ?tokémiai vizsgálata vagy a Speciális növényi metabolitok biokémiája. A képzésben - az alapító JPTE (ma PTE) Növénytani Tanszék munkatársai és az MTA ÖBKI kutatói mellett - részt vettek az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE), a József Attila Tudományegyetem (JATE, ma SZTE), a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE, ma DE) és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (BDTF) oktatói is. E helyütt is tisztelettel adózunk Gulyás Sándor (1933-1996) kandidátus (JATE) emlékének, aki a doktori képzés utóbbi években tapasztalt örömteli kiteljesedését már nem érhette meg.

A meghirdetett kurzusok mindegyike vizsgával zárult, amelyek a tárgy összóraszámának megfelelő kreditpontot jelentenek, minimálisan 240 kredit értékben. Az abszolutórium - melyet a minimális kreditpontok összegyűjtésével és nyelvvizsga letételével lehet megszerezni - birtokában kezdhető el a doktori eljárás. Ennek részét képezi a doktori szigorlat és a nyilvános védés. A megfelelően összeállított bizottságok előtt letett sikeres vizsga és védés esetén, a PTE TTK Doktori és Habilitációs Bizottsága (DHB), majd a PTE DHB jóváhagyása után történik meg a fokozat megszerzése és a PhD oklevél átadása.

Elért eredmények

Az 1993-2005 közötti időszakban 33 nappali, 26 levelező és 3 egyéni tagozatos hallgató iratkozott be a Botanika Doktori Programra. A kezdetben magas nappali keretszám (5 fő) később 2 főnél állapodott meg, emellett sajnálatosan nem nőtt a levelező tagozatra évenként beiratkozott doktoranduszok száma. A képzés kimeneti oldalát tekintve az abszolutóriumok az 1996/97-es tanévtől kezdődően kerültek kiadásra. A 2009-ig fokozatot szerzett PhD doktorok száma 29, ebből 18 fő nappali, 8 fő levelező és 3 fő egyéni felkészülésben tett eleget a követelményeknek. A jelöltek és a végzettek publikációs tevékenységéről általában elmondható, hogy az aktuális státusz minimumfeltételei fölött teljesítettek.

Az országosan beinduló PhD képzés a sokáig változtathatatlannak hitt tudományos előmeneteli rendszer legelső lépcsőjét reformálta meg, amely hamarosan magával hozta a régi fokozatok (dr. univ., CSc) tartalmának átértékelődését is. Mivel a PhD fokozat a régi egyetemi doktori és a kandidátusi között áll, a hivatalos álláspont szerint a kandidátusok automatikusan elnyerték az új fokozatot (1993. LXXX. 119.§), a dr. univ. fokozattal rendelkezők teljesítményük egyéni elbírálása szerint egy minősítési eljárás keretében kaphatták meg a PhD címet 1997. december 31-ig (1996. LXI. 118.§). A JPTE Doktori Tanácsa ezeket az átminősítéseket elvi alapon utasította el, így a Botanika Doktori Program minden fokozatot szerzett hallgatója saját jogú PhD.

1996-ban a JPTE MAB által történt végleges akkreditációjában a TTK Biológia szak egyetemi alapképzésének minősítése: erős. A tudományos kutatás színvonala szempontjából az egyik húzó tudományszak a biológia, amelyen belül a Növénytani Tanszék tevékenysége nemzetközi szintű. A minősített oktatók aránya magas, így megfelelőképpen eleget tud tenni a doktorképzés követelményeinek is. A PhD és habilitációs tevékenység eredményességének megítélését - akkor még végzett doktorok hiányában - későbbi időpontra halasztják.

2001-ben, fennállásának nyolcadik évében elkészült a Botanika Doktor-iskola önértékelését tartalmazó SWOT-analízis, amely magában foglalja a képzés erősségeit (Strenghts), gyengeségeit (Weakness), a jövő lehetőségeit (Opportunities) és az ebben rejlő veszélyeket (Threats). Egyértelmű erősségként értékelhető - a külső tagokat is beleszámítva - a képzésben részt vevő nagy számú (24 fő), magasan kvali?kált oktató. A Botanika Doktoriskola fennállása alatt 2001-ben a programvezetőt akadémiai rendes taggá választották. Csak a PTE Növénytani Tanszék oktatói közül további 8 tudományos esemény járult hozzá az oktatói minősítések javulásához: 1 fő kapott MTA Doktora címet, 3 fő szerzett habilitációt, 3 fő kandidátusi és 2 fő PhD fokozatot az 1993-2005-ös időszak alatt. A kvali?kációval ugrásszerűen nőtt a pályázati tevékenység sikeressége, ennek és a doktorképzés támogatásának eredményeként fejlődött a Tanszék technikai felszereltsége. Ma már minden oktató és szinte minden nappali PhD hallgató külön hardveres és szoftveres háttérrel dolgozik, illetve egy számítógépes oktatói és kutatói laboratórium is kiépült a Növénytani Tanszéken. Jelentős fejlesztést kaptak a doktori képzés háttereként is szolgáló ökológiai, ?tokémiai és szövettani laboratóriumok. A kooperátorként együttműködő MTA ÖBKI-től mint az ország legnagyobb kutatóbázisa a vegetációtudomány területén, és más kutatóintézetek részéről a Doktoriskola állandó és magas szakmai színvonalú támogatást élvez. Az MTA ÖBKI-ből egy akadémikus, egy habilitált tudományos tanácsadó és egy tudományos főmunkatárs tart rendszeresen kurzusokat a doktori programban. Ezek az események sokszor a hivatalos hallgatóság kereteit is túllépve tartanak számot igen magas érdeklődésre. A képzés szélesen nyitott és átjárható, más egyetemek és doktori programok doktoranduszai az ide tartozó hallgatókkal kb. azonos létszámban látogatják az előadásokat. Ennek egyik előfeltétele, hogy a bekerülő hallgatók igen jó előképzettséggel rendelkeznek. A doktori képzés számos témája külföldi partnerek együttműködésével valósul meg. A Taxonómia-virágbiológia alprogramban Belgium és Franciaország fogad PhD hallgatókat, közös kutatások és konzultációk vannak az USA, Mexikó, Svédország és a program között. A Vegetációtudomány alprogramban meghívott vendégelőadók tartanak kurzusokat Kanadából, Ausztriából és Új-Mexikóból, előadói cserék keretében Olaszországból és Szlovéniából. Több közép- és kelet-európai egyetem professzorával hallgatók és a kutatók folyamatos munkakapcsolatban állnak.
A program gyengeségei közé tartozott, hogy a PTE TTK fiatal egyetemi karként nem rendelkezett olyan hagyományokkal, belső személyi állománnyal és tartalékokkal, mint a többi hazai tudományegyetem hasonló karai. Általános probléma, hogy a 3 éves képzési időszak alatt ebben a tudományágban nem lehet eljutni a disszertáció megvédéséig, azaz a fokozatszerzésig. Ehhez legalább 5-6 év szükséges, ezért a befogadott létszámhoz képest lassú a végzett szakemberek kibocsátásának üteme. A taxonómia-anatómia alprogram továbbfejlődését utóbbi időben - a gödöllői biotechnológiai központ közreműködésével - örvendetesen segíti a kialakuló modern molekuláris taxonómiai képzési vonal, amely ilyen szervezett formában az ország más doktori programjaiban nem folyik. Ez a szemlélet a jövőben lehetőséget nyújt a Vegetációtudomány alprogram témáival való összekapcsolódásra és speciális szemléletű kibővítésére is. Ezen örvendetes tények mellett az általánosságban tapasztalható laboránshiány erősen behatárolja az analitikát, szövettani és vegyszeres vizsgálatokat igénylő témák kibővülését. A korlátozott személyi feltételek miatt az oktatók helyettesítése nagy nehézségekbe ütközik.Borhidi Attila akadémikus, programvezető - a doktori képzés működtetése mellett - 2001-ben egy nagyszabású, a PTE TTK minden szakterületét és a pécsi központú, környezet-gazdálkodást folytató ipari üzemeket konzorciumi összefogásban egyesítő Széchenyi tervpályázatot nyert el 2001-2004 időtartammal. Az ebből származó alap- és alkalmazott kutatási eredmények további lendületet adtak a doktori képzés folytatásához, hozzájárultak a kutatási témák bővüléséhez. Emellett 2003-tól - döntően a képzési időn túllépett doktorandusz hallgatók részvételével - megalakult az MTA Adaptációbiológiai Kutatócsoport Dr. Gábriel Róbert vezetésével, amelyhez a jelenlegi doktori képzésekhez tartozóan fiatal munkatársak alkalmazását sikerült megvalósítani.

A PhD képzés - számos előnyös és megtermékenyítő hatása mellett - csak addig működhet eredményesen és magas hatékonysággal, ameddig a szakma igénye, a potenciális szakemberek érdeklődése és a nemzetgazdasági feltételek együttesen érvényesülnek. A kezdeti lendületesség után 2000-től néhány évig csökkent az érdeklődés a kurzusok iránt. A nappali képzési formában tapasztalható folyamatos keretszámcsökkenés a felvehetők számát - a jelentkezéshez képest - erősen korlátozza. A keretszám nélküli levelező képzésben az elszegényedés hatásai egyértelműen nyomon követhetők: a nappali keretből kimaradó hallgatók jó része nem tudja vállalni ezt a képzést, akik vállalják, azok közül sokan csak több éves késéssel vagy egyáltalán nem jutnak el a kezdeti célként megfogalmazott fokozatszerzésig. A már végzett, minősített szakemberek alkalmazása a magasabb bérbesorolás miatt kontraszelekciós tényezőként működik. Utóbbi két évben örömteli változás, hogy a fiatal szakemberjelöltek olyan újabb generációja jelent meg a doktori képzésben, akik a hagyományos témák megújításával egyértelműen frissítőleg hatnak vissza a 2005-től a Növénytani Tanszék jogutódjaként működő Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszéken folyó tudományos tevékenységre is. A botanika képzési terület 2008-tól az integrált Biológia Doktoriskola keretén belül működik, kutatási témákat az Ökológia és Növénybiológia témacsoportokon belül fogad.

A jelen és a jövő lehetőségei

Az 1993-tól gazdaságilag és szakmailag is autonóm módon működő Botanika Doktori Program (Botanika Doktoriskola) a Pécsi Tudományegyetem (PTE) megalakulását követően elvesztette önállóságát. 2001. szeptemberében ideiglenes akkreditáció keretében - bevonva az Összehasonlító neurobiológia (A) és a Mikroorganizmusok életfolyamatainak molekuláris analízise (B) programokat - megalakult a Biológia Doktoriskola. Célja a kiemelkedő képességű természettudományi, orvosi vagy agrár diplomával rendelkező ?atalok posztgraduális képzése, utánpótlás biztosítása a tudományos kutatás és a felsőoktatás számára. Az ezen belül tovább működő Botanika Program irányítója Dr. Borhidi Attila MHA, egyetemi tanár, 2004-től Oroszné dr. Kovács Zsuzsanna habilitált egyetemi docens. A képzésben a Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék részéről, belső alapító tagként 6 fő vesz részt a doktori képzésben, ezen munkatársak 2005. szeptemberétől két újonnan megalakult szervezeti egység (Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, Növényélettani Tanszék) keretei között dolgoznak a PTE TTK Biológiai Intézetében. Továbbiakban az MTA ÖBKI részéről, külső alapító tagként 4 fő oktató vesz részt, a meghívott külső tagok - az ország további 6 egyeteméhez és 2 kutatóintézetéhez tartozóan - 14 fővel gyarapítják a program előadóinak létszámát.

Az integrált doktori iskolához tartozás magával hozta olyan új és átfogó kurzusok tartásának lehetőségét, amely módszereiben és szemléletében is segít közelíteni a molekuláris és szupraindividuális biológia közötti távolságot, pl. Gélelektroforézis új lehetőségei, illetve a tudomány művelésének olyan részét képviseli, amely nélkül semmilyen kutató nem lehet igazán eredményes a mai - már a tudományban is - versenyhelyzetet teremtő feltételek között (pl. Biológiai angol, Az irodalmazás elmélete és gyakorlata, PCR-vizsgálatok elméleti és gyakorlati alapjai).

A képzés minőségbiztosításának elvei között szerepel a Doktoriskola munkájának évenkénti ellenőrzése, a meghirdethető oktatatási programok és témavezetői megbízások jóváhagyása. A PhD fokozatszerzési eljárás bemeneti és kimeneti feltételei a biológiai tudomány szakterületenkénti nemzetközi mércéihez igazított szint szerint kerülnek megállapításra. A képzés színvonalának emeléséért a hallgatók számára biztosítottak a lehetőségek más egyetemeken szervezett kurzusok és tanfolyamok látogatására is. 2001/2002-től a Botanika Program Vegetációtudomány alprogramja 28 kurzusban 47, Taxonómia-anatómia alprogramja 24 kurzusban 37 kredit értékkel kínálja a szakmai tárgyakat a tudományos továbbképzés hallgatói számára.

Pécs, 2009-09-23.